Sosem gondoltam volna, hogy egyszer futó edzésterveket fogok készíteni. Pedig valahogy így alakult: az első futóversenytől kezdve, amikor még én is csak egy lelkes, kezdő amatőr voltam, aki fulladozva küzdött végig a célvonalig, egészen mostanáig, amikor már én álltam a pálya szélén vagy figyeltem online az eredményeket, és másokat próbáltam motiválni, hogy elérjék a saját kis csodájukat. Ez a munka nem csak a futók eredményeiról szól, hanem arról is, hogy átlendítsd őket a legnehezebb helyzeteken. És ezekből van bőven, higgyétek el. Néha azt érzem, mintha egy pszichológus, életvezetési tanácsadó és étrend-szakértő keverékeként működnék. De jöjjön pár olyan helyzet, amitől még mindig nagyra nyílik a szemem – és amit a legnehezebb kezelni.
- A „Nincs időm edzeni!” című örök klasszikus
Amikor valaki belevág egy edzésbe, mindig megvan az a kezdeti lelkesedés: új futócipő, menő technikai póló, és a „majd én megmutatom” hozzáállás. Aztán jönnek a hétköznapok. Munka, család, és minden, ami közéjük fér. És egy nap csörög a telefon: „Ne haragudj, de ma nem tudok menni, túl sok a dolgom!” – mondja a futó. Az első alkalommal még bólogatsz, „Persze, megértem” – de aztán ez szépen lassan rendszeres kifogássá válik. Ilyenkor valahogy úgy érzem magam, mint aki TV-n néz egy vetélkedőt és nem tud segíteni. Mégis hogyan mondhatnám meg neki, hogy „Figyi, ha nem futsz, akkor nem lesz fejlődés!” vagy hogy „Biztos van olyan dolog, ami helyett beleférhet a futás” ? Ráadásul ezek az emberek már így is túlvállalják magukat, és én pont azt próbálom elérni, hogy valami jót adjak az életükhöz, nem még több stresszt.
- A „Sérült vagyok, de azért futok” típus
Nincs annál kínosabb helyzet, amikor látod, hogy valaki tényleg mindent belead, de közben fáj a térde, a bokája, vagy bármi más. Tudod, hogy pihennie kéne, de ő csak fut tovább. „Nem olyan vészes, majd elmúlik!” – mondják. De te tudod, hogy ez nem így működik. Az igazi rémálom akkor kezdődik, amikor próbálsz valakit meggyőzni, hogy vegyen vissza, pihenjen egy kicsit, és jön a válasz: „De hát most kezdtem belejönni, nem állhatok meg!” A lelkem ilyenkor a legnagyobb dilemmával szembesül: hogyan ne vegyem el a lelkesedését, de közben hogyan védjem meg saját magától?
- Az „Egyszer majd lefogyok, és akkor jobb lesz” örökös ígérete
Ez egy olyan téma, amit csak nagyon óvatosan szabad kezelni, mert hihetetlenül érzékeny. Sokan kezdenek el futni azért, mert fogyni szeretnének, és azt gondolják, hogy ha csak eleget futnak, majd megoldódik minden gondjuk. És persze ilyenkor jön a felismerés, hogy a futás önmagában nem fog csodát tenni, ha nem figyelünk az étkezésre is. Az a legnehezebb, amikor erről kell beszélni valakivel. „Figyelj, nem csak a futás a lényeg…” – próbálkozol, de tudod, hogy mennyire kényes terepen jársz. Itt tényleg minden szónak súlya van, és ha rosszul fogalmazol, azzal egy pillanat alatt eltántoríthatod az embert a sporttól.
- Az érzelmi hullámvasút: „Nem érzem magam elég jónak!”
Ez az a helyzet, amivel talán a legnehezebb mit kezdeni. Amikor látod, hogy valaki odateszi magát, csinálja, hajt, és mégis ott van a belső küzdelem, az önbizalomhiány, a „nem vagyok elég jó” érzés. Ilyenkor minden képességünkre szükség van, hogy segítsünk átlendíteni a futót ezen a mélyponton. „Nézd, mennyit fejlődtél már!” – mondod, de sokszor ez önmagában kevés. Van, hogy eljön az a pillanat, amikor a legnagyobb szurkolódnak kell lenned, mert minden más próbálkozás kudarcba fullad.
Miért csináljuk mégis?
Szóval, miért vállalnám mindezt újra és újra? Azért, mert minden egyes ilyen nehéz helyzet mögött ott van egy ember, aki változtatni akar az életén, és te lehetsz az, aki ebben kicsit segít neki. Minden kényelmetlen beszélgetés, minden sérülés utáni visszatérés, minden „ma sincs kedvem” futás után ott van a pillanat, amikor érzed a boldogságot a futón. Amikor valaki eléri a célját, lefutja az első versenyét, vagy csak egyszerűen boldogan mosolyog egy kemény edzés után, akkor megérted, hogy miért is csinálod. És ilyenkor minden nehéz pillanat eltörpül.
Mert végül is, nem csak a futók fejlődnek – te is folyamatosan tanulsz. Tanulsz türelmet, rugalmasságot, és azt, hogy az emberi kapcsolatok mindennél fontosabbak.
Kecskés Laci